Teljes napfogyatkozás 2006. március 29.
Törökország, Side
2006. március 29-én, szerdán kora délután teljes napfogyatkozás borította sötétbe a "Török Riviérát", az Antalyai-öblöt. A totalitás centrális vonala egy ókori város romjai közelében, Side mellett lépett a partra. Egy csapat lelkes amatőr ide szervezte korai nyaralását, hogy 3 perc 45,2 másodpercig élvezhesse a Hold vetette árnyék kellemes félhomályát, és gyönyörködhessen a csak ekkor látható szépséges természeti jelenségekben.
A 106 fős csapat Antalyától délnyugatra, Kemer üdülőfaluban lelt szállást egy nagyon szép hotelben. 29.-én kora reggel indult a társaság egyik fele az öt nappal korábban gondosan kiválasztott észlelőhelyre, a Manavgat melletti Side homokos tengerpartjára. A csapat másik, kényelmesebbik fele, mintegy 30 fő a szálloda teraszáról kívánta élvezni a "csak" 3 perc 30,6 másodperces sötétséget. Mi röpke 2 és fél óra alatt értünk a kiszemelt tengerpartra, ahol örömmel konstatáltuk, hogy leendő helyünk nem hemzseg a napfogyatkozásra vadászó turistáktól, ellenkezőleg! Mi voltunk az első kitelepülők, és később is csak viszonylag kevesen csatlakoztak hozzánk.
Csoportunk mintegy 400 m hosszan elnyúló partszakasz mentén telepedett le, három nagy csoportban. A középső csapat az általunk kimért elméleti középvonal mentén állította fel a távcsöveit (lásd Balatoni Laci Meteor-címlap képét). Egy keményebb mag mintegy 200 m-re északabbra, egy sziklacsoport mellett döntött: a sziklák stabil alapot adtak a távcsövek számára. Ide telepedtem le én is egy binokulár társaságában. A kevésbé mászkálós csapat a buszhoz közelebb, a középvonaltól délre 150 m-re táborozott.
12:36-kor, jó két óra várakozás után elkezdődött az égi színjáték! Feszülten figyeltük, mikor harap már bele a Hold a Nap ragyogó korongjába. Binokulárral 12:38:22-kor, fogyis napszemüveggel mintegy 40 másodperccel később látszott a csorbulás. Ezután lassan teltek az események, bár eleinte a Nap fogyása gyorsnak tűnt, majd mintha lelassult volna. Már a felénél járt fogyás, amikor észrevehető lett a fény csökkenése, de ez is először lassú folyamat volt. Jó móka volt a ujjainkkal lyukkamerásdit játszani, egész szép képek készültek erről. A levegő hűlt, felkerültek a pulóverek - még csak március vége van!
 |
 |
 |
Árnyjáték a kézzel és a napsarlókkal |
||
Aztán egyre gyengült fény, egyre vékonyabb lett a napsarló, már csak vékony szilánk! Vártam a Hold árnyékát - a leírások mint egy fenyegető vihart írják le - de nem akart jönni, csak egyre mélyült a sötét. Egy kicsiny cirruszfelhő okozott először riadalmat. Aztán feltűnt a Vénusz (mások a Merkúrt is látták később, én nem is próbáltam), és a cirruszfelhő váratlan ajándékot adott: egy ragyogó, színes nap-halót a Nap-szilánk körül! Majd a délkeletről jövő megfoghatatlan sötét ellepett minket, és itt volt: A TOTALITÁS!!! Pár másodpercig a kromoszféra villant még fel, pár protuberancia kíséretében. Már a totalitás előtt pár másodperccel előtűnt a Hold sziluettje, ahogy körbevette a ragyogó napkorona. Maga a korona is meglepetés volt. Én sokkal lágyabb, kisebb koronát vártam, igazi minimum-koronát. Helyette kaptunk egy viszonylag fényes, jó két-három fokra követhető koronát, színe enyhén fluorit-lilás árnyalatú(!) , a sarkok közelében erős fésűs szerkezettel (ahogy a nagykönyvben), de baloldalra négy vékonyabb, jobbra három vastag sugár nyúlt ki! Nem tudtam betelni vele!
A látóhatár nem olyan kontrasztosan alkonyati, mint '99-ben, talán a tengeri pára miatt, de sötétebb volt, mint akkor. Hiába, több mint másfélszer annyi totalitást kaptunk! Az élmény leírhatatlan, a látvány binokliban csodaszép. Körbe-körbe pillantok, még mindig tart a totalitás (hű de hosszú, végre van idő (?) nézgelődni)! Mögöttem a sötétség, előttem a tenger felől jön a fény, most érzem az árnyékot, de nem fogja át a szem, olyan hatalmas (170 km széles!). Aztán a binokliban elkezd fényesedni a korona jobb alsó része, közeledik a vége, de még mindig van belőle! Már szólnak: 'Zoli, vigyázz a szemedre, mindjárt itt van!' de látni akarom, és igen, először ott a kromoszféra! Még mindig ott van, hű de hosszan látszik!!! Legalább 10 másodpercig látszott, aztán villan a gyémántgyűrű, lekapom a binokulárt, szabad szemmel is gyémántgyűrű, Bailey-féle gyöngyök, vége...! De a korona még mindig ott van, nem igaz, még most is, már majd' fél perce vége! Az árnyék sötétje tovaseper, eltűnik mögöttünk, ismét világos (félhomály) van. A Vénusz még három perc múlva is látható.
Lassan csillapodunk, kezdünk beszélgetni, de még mindig fotózni kell, aki már elkezdte, nem hagyja abba! Semmihez sem fogható az érzés!
Az utolsó kontaktus lassan, de mégis hamar elkövetkezik, 15:13:35-kor. Hát igen, a második és harmadik kontaktus mérése lemaradt... Ehhez kell a folyamatos hangrögzítés egy pontos idő megadásával, ami utólagos kimérést tesz lehetővé. Legközelebb ki kell próbálni! (Kereszty Zsolt így kapta a második és harmadik kontaktus értékeit: K-II: 13:54:54, K.III: 13:58:39 helyi idő; UTC-hez három órát le kell vonni.)
Este még összegyűltünk a szállodai nagyteremben (mennyit izgultunk korábban a jó idő esélyein, taglaltuk a helyszíneket, a várható látványt), megnéztük a képeket - hál' istennek, hogy vittem laptopot! - újra átéljük a totalitás mélységeit. A totalitás végeztével azonnal jött az immár klasszikus kérdés: MIKOR LESZ A KÖVETKEZŐ? Gyorsan átnézzük a lehetőségeket: 2008. augusztus 1. Szibéria, Mongólia. Kétséges... 2009. július 22. India, Kína, Japán alatti szigetek, ez jó hosszú, hat és fél perces, de pont monszun idején... De jó, hogy az idő kegyes volt hozzánk, derült ég mellett láthattuk az elkövetkező pár év leghosszabb és talán legszebb, elérhető helyű napfogyatkozását!
Vajon hol állhatunk újra a Hold árnyékában, bámulva az örökké változó napkoronát?
2006. június 29.